C18070 tulajdonságai: vezetőképesség, szilárdság, hajlíthatóság és két magas hőmérsékleten zajló folyamat

Az első cikk bemutatta a C18070-et, egy nagy vezetőképességű réz–króm–szilícium–titanium ötvözetet. Értéke nem egyetlen kiemelkedő tulajdonságban rejlik, hanem a tulajdonságok egyensúlyában, ezért ebben a cikkben ezeket ismertetjük – és tisztázzuk egy olyan különbséget, amely több kiválasztási hibát okoz, mint bármely más.

Mechanikai tulajdonságok hőntés szerint

Az R-hőkezelési állapotokat az MPa-ban megadott minimális szakítószilárdság alapján nevezik el. A tartományok a gyártás során általában előforduló szórásnak felelnek meg; a gyári tanúsítvány a megadott tételre vonatkozó mért értékeket tartalmazza.

A szilárdság és a keménység az R400-ról az R580-ra nő, miközben a nyúlás csökken. Ez egy közepes szilárdságú ötvözet tervezés szerint: nem próbálja elérni egy rugóötvözet csúcsteljesítményét, mert ezt a vezetőképesség és a hajlíthatóság rovására tennék. A cél az, hogy elegendő szilárdságot biztosítson, miközben a másik két tulajdonság magas marad.

Hajlíthatóság

Itt különbözik a C18070 a legtöbb vezető ötvözetektől. 90°-os hajlítási teszten, 0,5 mm-nél vékonyabb rétegvastagságnál a minimális hajlítási arányok:

Az R400 állapotban az ötvözet mind a jó, mind a rossz irányban 0t-es hajlítást ér el – laposan összehajtható anélkül, hogy repedne. Ez lehetővé teszi valóban összetett, mélyhúzott és alakított formák gyártását olyan anyagból, amely továbbra is több mint 78 % IACS vezetőképességgel rendelkezik. Ahogy a hőkezelési állapot keményedik, a szükséges hajlítási sugár nő, így az összetett geometria a lágyabb hőkezelési állapotokat részesíti előnyben. A rajzon mind a hajlítási sugár, mind annak tájolása szerepeljen, hogy a megfelelő hőkezelési állapotot szállítsák.

A két magas hőmérsékleten zajló folyamat – ne keverjük össze őket

A vásárlók gyakran „jó magas hőmérsékleten való teljesítményt” kérnek, mintha ez egyetlen tulajdonság lenne. Valójában kettő, eltérő mechanizmusok által meghatározott tulajdonság, és egy alkatrésznek az egyikre, a másikra vagy mindkettőre is szüksége lehet:

Tömegfokozódás ellenállása — az, hogy egy tartós terhelés alatt álló alkatrész megtartja-e érintkezési nyomását, vagy fokozatosan lazul. Ez az a tulajdonság, amelyre egy csatlakozó éveken át megbízhatóan szorítani tud magas hőmérsékleten.

A lágyító ellenállás a anyag hőmérsékletének csökkenése, illetve lágyasodása. Ez határozza meg, hogy a rész a forró kirándulás után megtartja-e a formáját és keménységét.

A C18070 mindkettőn jól működik, de különböző kérdésekre válaszolnak. Ha a alkatrész meghibásodási módja "a kontaktus hónapok használatát követően elolvad", akkor a megfelelő szám a stressz-szabadulás. Ha a "rész lágyul a hőnek való kitettség után", akkor a megfelelő tulajdonság a lágyító ellenállás. A helytelenre utalás gyakori és drága hiba.

Stressz-szabadulási szám

200 °C-nál 1000 órán át a C18070 legalább 85%-át megtartja a feszültségének. A használat szempontjából a kontaktus hosszú, forró működés után megtartja a rögzítőerő nagy részét. A 7883%-os IACS vezetőképességével kombinálva ez az a párosítás, amely a ötvözetet olyan nagy áramú csatlakozásokhoz teszi, amelyek szintén forróak.

Gyakran Ismételt Kérdések

Melyik hangulat ad a legjobb hajlékonyságot?

R400, amely képes a jó és rossz irányú 0t görbület elérésére, így alkalmas a bonyolult alakzatú alkatrészekre.

Mi a C18070 nagy hőmérsékleten történő feszültségmegtartása?

Legalább 85% 200°C-on 1000 órán át, ami hosszú ideig tartó melegüzemeltetésnél stabil érintkezési erőt jelentenek.

A stressz lecsillapítása ugyanaz, mint a lágyítás?

- Nem, nem. A feszültség-visszatérítés a tartós terhelés alatt a kontakterő elvesztése; a lágyítás a fűtés során az anyag szilárdságának elvesztése. Ezek külön mechanizmusok, és külön kell meghatározni őket.

E sorozat következő része: C18070 Alkalmazások EV akkumulátor csatlakozók, fotovoltaikus hardverek, relék és biztosíték dobozok.